Mondókázzunk a konyhában is!

Múlt héten Sólyom szárnyán, januárban pedig Gyöngy is írt már a mondókák, dalocskák fontosságáról. Nagyon örültem ennek, hiszen a kisfiammal mi is imádunk mondókázni, és a dalok is nagy népszerűségnek örvendenek nálunk. És bizony van az a szituáció a konyhában is, amikor jól jön, ha elő tudunk húzni egy-két jópofa versikét a tarsolyból. Például amikor odateszünk főni egy kis zöldséget, vagy bedobunk valami finomságot a sütőbe, és nem szívesen hagyjuk ott, nehogy kifusson vagy odaégjen. És mi másról verselnénk a konyhában, mint a sütésről-főzésről, evésről-ivásról. Ha jobban belegondolunk, rengeteg ilyen mondókát és dalt találunk. Ráadásul ez egy kiváló alkalom, hogy a csemeténk egy kicsit ismerkedjen a konyhában található eszközökkel, vagy fűszerekkel, ételekkel. Íme 10+1 ötlet:

1.
Szita, szita, sűrű szita,
ma szitálok, holnap sütök,
neked egy kis cipót sütök,
megzsírozom, megvajazom,
mégis, mégis neked adom,
hamm, hamm, hamm…

Ehhez elővehetjük a szitát, és a mondóka ritmusára szitálhatunk egy kis lisztet, vagy porcukrot egy tálba. A végén „megkóstoljuk” a tál tartalmát. Kevésbé bevállalós anyukák maradhatnak az eredeti verziónál, amikor a kezünkkel mutogatjuk a szitálást, vajazást.

2.
Ciróka, maróka,
mit főztél, Mátéka (behelyettesíthető a gyermek nevével)
Kását?
Hová tetted?
Pad alá?
Megették a kiscicák!

Mi ezt a játékkonyha mellett játszottuk. Az első sorra simogattam a babám arcocskáját, utána kevergettük az egyik kis edénykéjében a „kását”, és a végén úgy tettünk, mint aki megeszi.

3.
Töröm, töröm a mákot,
sütök neked kalácsot,
ica tolla motolla,
neked adom, Mátéka. (Szintén helyettesítsük gyermekünk nevével.)

Jó alkalom, hogy kipróbáljuk a mozsarat. Tartalom nélkül is jó móka, de nagyobb gyerekeknek önthetünk is bele egy kevés mákot. Ha nincs mozsarunk, játszhatjuk a klasszikus módon, az ökleinket használva a „máktörésre”.

4.
Szita, szita szolgáló,
van –e liszted eladó?
Van, van, de nem jó,
beleesett a pondró.

Itt megint használhatjuk a szitát, és akár belecsempészhetünk valami nagyobb dolgot, egy szem diót, levesgolyót, ilyesmit a tálba, amit a végén meg kell keresni. Vagy leülhetünk egy étkezőszékre, ölünkben a babával, és a mondóka ritmusára ringatjuk őt a térdünkön, majd az utolsó sornál „beejtjük” a lábaink közé.

5.
Borsót főztem,
jól megsóztam,
meg is paprikáztam,
ábele-bábele, fuss!

Ha tényleg kell a készülő ételbe só, vagy paprika, hagyhatjuk, hogy tényleg a gyerkőc dobjon bele egy csipetnyit. Persze nagyon vigyázva, nehogy megégesse magát. Sózhatja a kicsi a játékkonyhában is a készülő „ebédet”, ami lehet akár ténylegesen pár szem borsó. Vagy a klasszikus módon a tenyerében körözünk – kavargatjuk a borsót, amit finom kis csipkedéssel „sózhatunk, borsozhatunk”.

6.
Süt a pék, süt a pék kenyeret,
jó ízűt, és meleget,
gyúrjad, dagaszd, tedd a lapátra,
friss finomság vár a babára.

Remek alkalom a só-liszt gyurma bevetésére. Együtt formázzunk kiscipót, aztán tegyük be a játéksütőbe!

7.
Süssünk, süssünk valamit
azt is megmondom, hogy mit.
Lisztből legyen kerekes,
töltelékes, jó édes.
Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
csigabiga rétes,
kerekes és édes.

Szintén só-liszt gyurmázáshoz való mondóka. Sodorjunk egy hosszú „tésztát”, és tekerjük fel. Az utolsó sorra el is készülhet a finom „kakaós csiga”.

8.
Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár.
A kávészem int neki,
míg az örlő pergeti.
Heje-huja vigalom!
Habos fánk a jutalom
Mákos patkó, babkávé,
ez aztán a parádé

Ez a versike lehet a kísérője egy jó kis habverésnek. Elég egy keverőtál, és egy kézi habverő, és a mondóka ritmusára „felverjük a habot”.

9.
Süti-süti pogácsát,
anyának, apának,
meg a kicsi babának!
Hamm-hamm-hamm…

Maradhatunk, az eredeti verziónál, amikor a baba kezével tapsikolunk, és a végén „megesszük” a pogácsát, de ezt is bevethetjük só-liszt gyurmázás közben is.

10.
Dolgozni szaporán, felmossuk a konyhát,
Aki lusta igazán, meghúzzuk a kontyát.

Ez a vidám kis mondóka segít, hogy rendet is hagyjunk magunk után a konyhában. Amíg mi takarítunk, a babának is adhatunk egy tiszta szivacsot. A gyerekek szeretnek utánozni minket, és ezt érdemes kihasználni arra, hogy megtanítsuk őket, hogy magunk után mindig rendet hagyunk a konyhában is.

+1
Esik az eső,
kopog a jég,
dörög az ég,
villámlik,
puff, lecsap!

Ez azért került a „plusz egy” kategóriába, mert nem kifejezetten sütés-főzéssel kapcsolatos, viszont nagyszerűen játszható az etetőszék tálcáján. Én akkor szoktam bevetni, amikor Máténak még picit várnia kell az evésre, mert melegszik, vagy hűl az étel. Az első sorra az ujjainkkal dobolunk halkan, a második sorra hangosabban kopogunk, a harmadik sorra még hangosabban dörömbölünk az öklünkkel, a villámláshoz felemeljük a tenyerünket, az utolsó sorra pedig lecsapunk. Nálunk ez a mondóka minden egyes alkalommal osztatlan sikert arat…

Remélem találtatok kedvetekre valót, és ti is bevetitek a konyhában is a kedvenc mondókátokat! Jó szórakozást!

Kuktanyu

DIY babakonyha kartondobozból

Már terveztem egy ideje, hogy beszerzek Máténak egy babakonyhát. Úgy gondoltam, jópofa lesz együtt sütni-főzni, mindenki a maga kis konyhájában, a saját eszközeivel. A legkézenfekvőbb, viszont egyben legdrágább az lett volna, ha veszek egyet. Találtam is nagyon szép modelleket kb. 10000 Ft-tól felfelé. Kicsit aggódtam viszont, hogy mi van, ha a kisfiam egy hét után megunja a játékot. Ezért úgy gondoltam, inkább egy saját készítésű darabbal lepem meg Mátét.

Rengeteg jó ötletet találtam a neten DIY babakonyhákhoz. Hihetetlen, hogy egy kis fantáziával mennyi minden kihozható egy régi bútordarabból, vagy néhány kartondobozból. Csak egy kis fantázia, és két ügyes kéz kell hozzá. Én úgy gondoltam, a bútorlap nekem túl nagy falat lenne, úgyhogy nekivágtam, hogy kartondobozból készítsek konyhát.

Miután túl voltam az ötletgyűjtésen, és nagyjából letisztult bennem, hogy mit szeretnék, lerajzoltam, hogy fog kinézni a mi kis játékkonyhánk. Szerettem volna, ha hasonlít az igazi konyhánkra, így eszerint válogattam meg a hozzávalókat. Ezután átgondoltam, mi minden kell hozzá, és beszereztem a kellékeket. Még így is költöttem rá egy keveset, de igyekeztem minél kisebb büdzséből dolgozni, és minél több kéznél levő anyagot felhasználni.

Végül ezekre volt szükség:

• 2 nagy, strapabíró kartondoboz
• fekete kartonpapír
• fehér kartonpapír
• alufólia
• egy fém keverőtál
• 4 db használaton kívüli CD
• 2 db egyforma kupak
• egy darabka gégecső (ez helyettesíthető például egy műanyag flakon levágott fülével, amit bevonhatunk alufóliával)
• olló
• sniccer
• ragasztópisztoly
• piros zsírkréta
• színes alkoholos filc
• öntapadós faszínű tapéta (ez elhagyható, ha szép állapotú dobozaink vannak, vagy helyettesíthető csomagolópapírral)

Első lépésként bevontam a dobozokat a tapétával. Utána a fekvő dobozt egy halvány vonallal elfeleztem, hogy lássam majd az arányokat.

Ezután a fekete kartonból kivágtam egy négyzetet, és a „munkapult” egyik felére ragasztottam, erre pedig a négy CD került, ezzel a főzőlap el is készült. A „munkapult” másik felén sniccerrel kivágtam egy akkora kört, hogy a fém tálat bele tudjam süllyeszteni. Az eredetileg zöld kupakokat először bevontam alufóliával, aztán rájöttem, hogy karácsonykor használtam a dekorációhoz ezüstszínű festékszórót, így inkább azzal fújtam le. De az alufóliás módszer is jól nézett ki! A kupakoknak, és a gégecsőnek is kivágtam a megfelelő méretű lyukakat a tál mögött, és besüllyesztettem. Így elkészült a mosogató is.

Ezután következett a sütő. Ehhez megint a fekete kartont használtam. Egy nagy téglalapot, és öt kis kört vágtam ki belőle. A téglalapot felragasztottam a doboz elejére, majd körbevágtam a „sütőajtót”a sniccerrel. Piros zsírkrétával néhány vízszintes vonalat is rajzoltam a kartonra, hogy még élethűbb legyen. Az ajtó feletti részre ragasztottam a fekete korongokat, ezek lettek a tűzhelygombok. Ezután már csak a fogantyú hiányzott, amihez egy hosszú csíkot vágtam ki kartonból, és bevontam alufóliával. Sniccerrel két mélyedést vágtam a sütőajtóba, és belesüllyesztettem a fogantyút. A belső oldalon lehajtottam a kilógó kartont, és hozzáragasztottam az ajtóhoz, hogy strapabíró legyen. A mosdó alatti szekrényt már csak körbe kellett vágni, és a már ismert módszerrel elkészíteni hozzá a fogantyút, amit ide persze függőlegesen tettem fel.

Most következett az álló kartondoboz, amire mikrót és hűtőt terveztem. Először is húztam egy segédvonalat a fekvő kartondoboz magasságában. Az ez alatti részt nemes egyszerűséggel körbevágtam, és fehér kartont ragasztottam rá. Erre is került egy alufóliával bevont karton fogantyú, és már kész is volt a hűtőajtó. A mikró egy picit bonyolultabb volt. Ennél az ajtó kivágásával kezdtem, mert itt alufóliával vontam be az ajtó körüli részeket, és az alufóliával finoman kell bánni. A sniccer könnyen letéphet belőle darabkákat, elrontva az összképet. Miután sikerült szépen felragasztanom az alufóliát, a fekete kartonnal vontam be az ajtót, és tettem rá egy fogantyút is. Ezután még egy hosszúkás téglalapot vágtam ki a fekete kartonból, amit a mikróajtó mellé ragasztottam. Erre filctollal „gombokat” és „kijelzőt” rajzoltam.

A mikró és a hűtő közé beragasztottam egy kartonpolcot, hogy ne a hűtőben landoljanak a mikróba betett ételek. Ezután már csak össze kellett ragasztani a két elemet, és őszintén szólva magam is meglepődtem, hogy milyen pöpec lett a végeredmény. J

Még mielőtt Máté megláthatta volna, a végső helyére állítottam a konyhabútort, és egy kicsit berendeztem. Tettem a tűzhelyre néhány játékedényt, kapott egy konyharuhát és egy mosogatószivacsot. Még egy hűtőbe való rekeszt is találtam, amibe játékgyümölcsöket is raktam. Alig vártam a kisfiam reakcióját!

Szerencsére a várt hatás nem maradt el! 🙂 Máté tapsikolt örömében, mikor meglátta az új játékát. A mikró tetszett neki legjobban (érdemes volt vele annyit bajlódni), vagy fél órán keresztül pakolta ki-be az edényeket, és nyomogatta a „gombokat”. Ezután mosogatott is egy kicsit, aztán sütött-főzött, pakolászott hosszú ideig. A végén persze azt is ki kellett próbálni, hogy belefér –e ő is a sütőbe.

Hogy mennyire lesz tartós a játékkonyhánk, arról majd később fogok referálni. Akárhogy is, azt gondolom, megéri rászánni egy kis időt és energiát arra, hogy saját kezűleg készítsünk játékot a gyermekünknek. Nekem nagyon jól esett látni, hogy a saját kezem munkája ekkora örömet okozott a kisfiamnak…

Kuktanyu

Mézeskalács ilyenkor? Miért ne?!

A férjem már év eleje óta azt mondogatja, hogy mennyire várja a húsvétot. Persze nem a locsolkodás izgalma miatt, hanem, mert amint eszébe jut a jó kis húsvéti sonka, máris csorog a nyála… De miért ne lehetne az év bármely más szakában sonkát enni? Legalább néha-néha, hogy azért a Húsvét varázsa is megmaradjon. Ezen logika mentén találtam ki a napokban, hogy tavaszvárás ide vagy oda, én bizony mézeskalácsot fogok sütni a kisfiammal uzsonnára. Miért is ne? Már karácsonykor is szívesen segédkezett az elkészítésben, azóta meg csak még nagyobb és ügyesebb lett. Úgyhogy elővettem a jól bevált mézeskalács receptemet – és elkezdtem variálni… Ugyanis most egy igazán egészséges süteményt szerettem volna készíteni, amit lelkiismeret furdalás nélkül adhatok a kisfiamnak, és még én is csipegethetek belőle, anélkül, hogy rögtön a futópadra kéne pattannom. A finomlisztet így zablisztre cseréltem, és a cukrot teljesen elhagytam, mézből viszont egy picivel többet tettem bele, mint szoktam. És íme, meg is született az egészséges mézeskalács receptje:

Hozzávalók:
5 dkg vaj
15 dkg méz
1 cs. sütőpor
1 tojás
1 narancs reszelt héja
25 dkg zabliszt
1 mokkáskanál fahéj
fél mokkáskanál szerecsendió
egy nagy csipet szegfűszeg

Elkészítés:
A vajat megolvasztjuk, összekeverjük a mézzel, aztán teljesen lehűtjük. Ha kihűlt, belekeverjük az egész tojást. Ezután összekeverjük a fűszereket, a narancshéjat és a sütőporral elegyített lisztet. Hozzáöntjük a mézes masszát, és tésztát gyúrunk belőle –amiben már akár az ügyes kicsi babakezek is segédkezhetnek! J Miután a csemeténk kedvére kigyurmázta magát, fóliával letakarjuk a tésztát, és éjszakára a hűtőbe tesszük.
Másnap jöhet a gyerekek kedvenc része: a szaggatás! Lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát, aztán a gyerkőc kezébe adjuk a mézeskalácsformákat, és hagyjuk, hogy utat törjön bennük a kreativitás! A sütőt 200 °C -ra előmelegítjük, és 5-10 perc alatt aranybarnára sütjük a kész formákat.
Ha azt szeretnénk, hogy mielőbb puhák legyenek a kalácsok, még melegen tegyük őket ételtartó dobozba, és zárjuk le! Ha kihűlt, tegyünk mellé egy szelet almát, így aztán garantált a puhaság!

Máté nagyon élvezte a szaggatást, és ahogy vártam, még ügyesebb volt, mint karácsonykor. Persze születtek fél fenyőfák, és háromágú csillagok, de ez nem zavart minket se az alkotásban, se a fogyasztásban. A díszítéssel nem vacakoltunk, ahhoz még azért nincs elég kézügyessége és türelme egy másfél évesnek, és nem is hiányzott az egészséges sütire a cukormáz. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk a mézeskalács sütéssel, amit azzal koronáztunk meg, hogy megnéztük a Bogyó és Babóca idevágó részét, miközben elégedetten majszoltuk az uzsonnánkat.

Már csak azt kell kitalálnom, mivel kötöm majd le a kisfiamat, amíg húsvéti sonkát főzök, mert persze Apa kijelentette, hogy ha Máté kaphat mézeskalácsot februárban, akkor bizony neki is jár a sonka… 🙂

Kuktanyu

Gesztenyés gyurmagolyó – recept és játék egyben

Bevallom, ez a recept még karácsony után nem sokkal pattant ki a fejemből, de amíg tart a gesztenyeszezon, érdemes kipróbálni! Máté épp délutáni csendes pihenőt tartott, én pedig azon tanakodtam, milyen finomsággal lepjem meg uzsonnára. Körülnéztem a hűtőben, és ekkor fedeztem fel egy adag natúr gesztenyepürét, amit végül is nem használtam fel az ünnepek alatt. Beindult a fantáziám, és végül olyan jó lett a végeredmény, hogy Máté 5-öt evett belőle egyszerre (említettem már, mekkora gurman a fiam?). Szóval azóta is elkészítettem párszor és mindig sikere volt. Amellett, hogy tényleg nagyon finom és tápláló, egészséges is, tele van vitaminokkal. (Még az alakjukra figyelő anyukák is nyugodtan fogyaszthatják…) És van még egy előnye: amelyik baba szeret gyurmázni, előszeretettel segít majd elkészíteni ezt a finomságot! 😉

Ami kell hozzá:
1 csomag natúr gesztenyemassza
4 ek darált háztartási keksz (a legjobb cukormentes kekszet használni)
2 ek juharszirup
karobpor

A gesztenyemasszát reszeljük le, vagy nyomkodjuk szét villával! Szórjuk hozzá a kekszport, és adjuk hozzá a juharszirupot! Nagyjából keverjük össze, mielőtt gyermekünk beszállna a buliba, utána indulhat a játék! Nemcsak állagra, de színre is gyurmaszerű anyagot kapunk, így bátran gyúrhatjuk- sodorhatjuk- formázhatjuk a masszát babánkkal együtt. A végeredményt – a golyókat, vagy más formákat hempergessük meg óvatosan a karobporban (azért érdemes ezt használni, mert a kakaóval ellentétben nem tartalmaz koffeint), és már kész is az ínycsiklandó uzsonna. Ha épp nincs otthon juharszirupunk, és nem tudunk beszerezni, mézet is használhatunk helyette, amennyiben 1 éven felüli babának adjuk a csemegét. Érdemes azonban kipróbálni a juharszirupos változatot, mert így lesz igazán különleges az íze, ráadásul van valami csodás harmónia a juharszirup és a karobpor között.

Az elkészítéshez jó mókát, az elfogyasztáshoz pedig jó étvágyat kívánok!

Kuktanyu

Atmoszféra

Miután kellőképpen biztonságossá tettük a konyhánkat, jöhet az izgalmasabb rész! Olyan környezetet teremteni a babának, ahol szívesen eltölt egy kis időt, ahol jól érzi magát, ahol néha akár egyedül is eljátszik, míg anyu csak a tarkóján lévő harmadik szemével figyeli. 🙂 Sokat böngésztem az interneten, könyvekben, és a saját kis kreatív elmémben, és erről a témáról is egy rövid, hárompontos lista állt össze a fejemben:

1. Babasarok

Én azzal kezdtem, hogy kialakítottam Máténak két kis sarkot, ami az ő birodalma lett. Az egyikbe egy asztalkát és egy kisszéket tettem. Az asztalkára kapott egy pici mesekönyvet, amiben szép képek vannak mindenféle finomságokról és elsőként a szűrő-giliszta játékot, amiről részletesen Samu anyukája ír (itt). A másik sarokba egyelőre csak egy habtapi szőnyeg került, ide jön majd egy kartonból készülő játékkonyha, amiről majd a következő blogbejegyzésben fogok bővebben írni. Máté imádta a változásokat. A kisszéket rögtön körbevitte a konyhában, és több helyen is kipróbálta, milyen rajta ülni. 🙂 A gilisztás játék is nagy sikert aratott, és a könyvet is rögtön meg kellett nézegetni, de erre számítottam, mert ő amúgy is nagy könyvmoly. A habtapi szőnyeg, mint kiderült, nálunk már önmagában is alkalmas a főzésre, mert Máté előszeretettel pakolta ide az edényeket, fakanalakat, és össze is ütött rögtön valami finomat, legalábbis lelkesen kevergetett valamit a lábasokban.

2. „Matató fiók”

Ha már úgyis minden éles/hegyes/törékeny eszközt magasan tartunk, az alsó fiók(ok) funkcionálhatnak amolyan „matató fiókként”. Ebben tarthatunk néhány edényt, fakanalat, műanyag étkészletet, amit a gyerkőc kedvére pakolászhat ki-be. Én azt tapasztaltam, hogy már önmagában a rámolás is nagy örömet okoz a piciknek, akár egy órán át is el tudnak lenni vele. De ha még meg is mutogatunk néhány eszközt, hogy hogyan kell rendeltetésszerűen használni, vagy valami egészen más, kreatív szemszögből közelítünk meg egy egyszerű konyhai tárgyat (lásd pl. giliszta és szűrő), az még további kellemes konyhában töltött időt jelenthet. Azzal is fel tudjuk dobni a matató fiókot, ha időről időre belecsempészünk egy-egy új, érdekes tárgyat.

3. Apró feladatok

Én vallom, és tapasztalom is, hogy a dicséret nagyon fontos és hasznos egy gyerek számára.

Én vallom, és tapasztalom is, hogy a dicséret nagyon fontos és hasznos egy gyerek számára. Amellett, hogy az önbizalmának is jót tesz, könnyebben rá tudjuk venni a közös munkára. Ezért gondolom, hogy jó ötlet apró feladatokat bízni a kicsikre a konyhában is. Nem kell nagy dolgokra gondolni, már az is elég, ha ő adogathatja a szalvétát a terítéskor, vagy megteríthet a saját kis asztalán (akár a plüssállatoknak). Odaadhatja a fakanalat, vagy beleszórhat egy csipet sót a levesbe. Segíthet egy kicsit összesöpörni az etetőszék körül, különösen, ha ő dobált le néhány falatot (ahogy az én kisfiam szokta). Sok kis apróságot rá lehet bízni már egész kicsi gyerkőcre, csak egy kis odafigyelésre van szükség, és bizalomra. Nálunk Máté leginkább a mosogatógép kipakolásában jeleskedik. Persze azzal kezdem, hogy a késeket gyorsan kiveszem, mielőtt bármihez is hozzányúlhatna. A poharakat közösen szoktuk kivenni, de például a tányérokat és evőeszközöket már teljesen rábízom (és még sosem tört el semmi!). Nagyon élvezi, hogy ilyen komoly feladata van és büszke is magára, amikor a végén megdicsérem, hogy mennyit segített. Bár lassabb így a folyamat, mintha egyedül csinálnám, de az a pillanat, mikor a végén boldogan megtapsolja magát, megéri! 🙂

Kuktanyu

Biztonságban a konyhában

Miután tudatosult bennem, hogy a kisfiammal a hozzátáplálás óta egyre több időt töltünk a konyhában, úgy éreztem, itt az ideje átgondolni, hogyan tegyük mindezt. Kisgyerekes anyukaként természetesen mindig és mindenhol radarszemekkel vizslatom a terepet, és azonnal felmérem a veszélyforrásokat. Ez ilyen tipikus „anyukabetegség”… 🙂 Így jó ötletnek tartottam először azt összeszedni, hogy mik a legfontosabb óvintézkedések a konyhában. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mióta én anyuka vagyok, az agyam helyén (vagy legalábbis egy nagy részén) kizárólag listák vannak. Tennivalók, vennivalók, stb… Úgy érzem, egyszerűen csak így van esélyem megfékezni az olykor elhatalmasodni látszó káoszt. Így hát természetesen erről a témáról is listát gyártottam. Íme:

1. A korábban említett „radarszememnek” köszönhetően már a járástanulás előtt ledugóztam a másfél méteres magasság alatt fellelhető konnektorokat.

2. A késeket a legfelső fiókban tartom,

3. ahogy az üvegpoharak és a jénai edények is a fenti polcon foglalnak helyet. Ez nagyjából alap, ezekre szerintem minden anyuka gondol.

4. De ne feledkezzünk meg a sokak által a mosdó alatt tartott tisztítószerekről sem! Pakoljuk őket valami atombiztos helyre, ahol totyogónk nem találhatja meg! A mosogatógép tablettából olyat érdemes venni, ami egyesével van csomagolva, vagy még jobb házilag csinálni. (Citromsav, szódabikarbóna, só és kész is. Környezetbarát, olcsó, és a gyermekünknek se lesz komolyabb baja, ha ne adj’ Isten megkóstolja…)

5. A gyufát és az öngyújtót is egy magasan levő polcon tartsuk, lehetőleg zárt helyen! Kicsi rá az esély, hogy babánk használni tudná ezeket, de nem érdemes kísérletezni. Na meg mi van akkor, ha zsenigyerekünk van…

6. Én nem nagyon szoktam olajban sütni, de aki szokott, annak érdemes egy fröccsenésgátlót beszerezni.

7. Ha főzünk, elsősorban a falhoz közeli főzőlapot/lángrózsát használjuk, így kisebb rá az esély, hogy a kicsi magára rántja az edényt egy óvatlan pillanatban! A nyéllel rendelkező edényeket fordítsuk a fal felé!

8. Az asztalon ne tartsunk vázát, vagy más törékeny/nehéz díszt, nehogy a rosszcsont magára rántsa az abrosszal! Vagy ne használjunk abroszt… 😉

9. Ne tartsunk a gyerkőc számára elérhető helyen nejlonszatyrot, a fulladásos balesetek elkerülése érdekében!

10. Amire minél előbb érdemes megtanítani a babákat: a szemeteshez és a sütőajtóhoz nem nyúlunk, a hűtőt/fagyasztót – ha elérhető magasságban van – nem nyitogatjuk! Bevallom őszintén, mi Mátéval még mindig küzdünk néha a szemetes-kérdéssel. Nehéz lehet számára megérteni, hogy ő miért nem nyúlhat hozzá, amikor én igen… De szerencsére csak ritkán jut eszébe, és olyankor nagyon határozottan, de nem túl nagy feneket kerítve neki elmondom, hogy nem szabad. Pont, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Úgyhogy reménykedem, hogy nemsokára végleg leszokik a szemetes-fogdosásról, ahogy a nagykönyvben szereplő kisdedek is… 🙂 Ha gyermekünk nem az a fajta, aki elsőre szót fogad, és úgy nyugodtabbak vagyunk, szerelhetünk bababiztos zárat a sütő- és hűtőajtóra, illetve a mosdó alatti (vagy ki hol tárolja a szemetest) szekrény ajtajára.

Mindezek után azt se felejtsük el, hogy csemeténk napról napra nagyobb és ügyesebb lesz! Amit tegnap még nem ért el, azt holnap már simán megpiszkálhatja az ujja hegyével. Úgyhogy újra és újra ellenőrizzük a listánkat, és szükség szerint rendszerezzük az eszközöket, pakoljuk át a fiókokat! És ha mindezt betartjuk, még akkor is nagyon fontos: soha ne hagyjuk gyermekünket őrizetlenül a konyhában! Az ördög ugyanis pont olyan, mint egy kisbabás anyuka: nem alszik…

Kuktanyu bemutatkozik

Sziasztok!

Gyöngyi vagyok, egy másfél éves fiúcska büszke anyukája. Egy vidéki nagyváros nyugodtabb részén éldegélünk a kis családommal. Hogy milyen anyuka vagyok én? Olyan, aki szeretne minél több érdemi időt eltölteni a kisfiával. Olyan, aki szeretne klasszikus értékeket átadni. Olyan, aki azt szeretné, hogy a hétköznapi tennivalók is játékosan, örömmel teljenek. Olyan, aki egyszerűen szeretne jó családanya lenni, mint minden más anyuka.

Én egy csendes kisvárosban nőttem fel, szinte burokban, legalábbis úgy éreztem. Úgy jártam végig az iskolákat, hogy sose voltam menzás. Anyukám ugyanis minden nap főzött. Nem is akárhogy! Vasárnap pedig szinte „kötelező program” volt a közös ebéd. Nem mintha bárki is panaszkodott volna emiatt. Aranyló húsleves, ízletes főétel, és omlós sütemény várt minket a szépen terített asztalnál. És persze a finom falatok mellett eredt meg igazán a nyelvünk: ilyenkor mesélt mindenki, hogy mi történt vele a héten. Előkerültek régi vicces történetek is, vagy megoldódtak aktuális problémák. Egyszóval fontos szerepe volt a nagy közös étkezéseknek. Anyukám emiatt sokat volt a konyhában, de sosem éreztem úgy, hogy ezzel a családtól venne el időt. Sőt, inkább bevont minket is a főzőcskébe. Engem és a bátyámat is már két- háromévesen maga mellé állított a kisszékre, és együtt gyúrtuk a tésztát, paníroztuk a húst, vagy szaggattuk a pogácsát. Ha meg épp nem volt kedvünk segédkezni anyunak, mindig kitalált valami izgalmas játékot, amit a konyhában játszhattunk, míg ő megfőzött, vagy elmosogatott. Így nemcsak szemmel tartott minket, de mindig része is volt a játékunknak, mi meg az ő konyhában töltött idejének. Már kiskoromban megfogadtam, hogy ezt én is így fogom csinálni, ha egyszer gyerekeim lesznek…

És lett is egy kis gurmanom. (Hétköznapi családoknál „válogatósnak” szokták nevezni az ilyesmit, de sokkal jobban hangzik a „gurman”…) 🙂 Meg is állapítottam, hogy ez a gyerek az apjára ütött, csak Máté fiam érzékletesebben tudja kifejezni, ha nem ízlik neki valami: ledobálja a földre, megúsztatja a pohárkájában, vagy kiköpködi. Szóval hamar rájöttem, hogy ha akarom, ha nem, sok időt fogunk a konyhában tölteni, mire megtaláljuk a neki megfelelő ízvilágot. Ekkor kezdtem el kutakodni az emlékeimben, és a google oldalán, hogy olyan játékos, izgalmakkal teli, de biztonságos hellyé tudjam varázsolni a konyhánkat, ahol mindannyian szívesen vagyunk. Ahol örömmel főzünk, sütünk, és ahol majd a mi családunk is mindig szívesen összejön egy kis falatozásra, és egy jó beszélgetésre.

Ehhez szeretnék nektek is egy kis segítséget nyújtani, úgy, hogy hetente megosztom az ötleteimet és tapasztalataimat. Hozok majd recepteket olyan nyalánkságokról, amiket közösen készíthetünk csemeténkkel. Felfedezünk majd konyhai eszközöket. Lesznek kifejezetten konyhába való játékok és gyűjtök olyan konyhai dekorációs ötletek, amiben a pici babák gyönyörködhetnek, a kicsit nagyobbak segédkezhetnek is.

Tartsatok velem!