A Montessori módszer egyik lényeges eleme, hogy segítsük a kicsiket az önállóság útján és tanítsuk meg nekik a mindennapi feladatokat egyedül elvégezni. Mindahhoz, amit mi, felnőttek akár naponta többször is csinálunk úgy, hogy már nem gondolkodunk rajta, hanem automatikusan végezzük, nekik még több idő és energia szükséges. Pont ezért csináljuk meg sokszor helyettük vagy csináljuk meg mi magunk. Ehelyett Montessori azt javasolja, hogy tanítsuk meg őket és/vagy csináljuk együtt. Sok-sok apróságra kell itt gondolni, nyílván nem a vasárnapi ebédre…vagy mégis 🙂
A Tanítsd meg hogyan csináljam! című könyvben olvastam egyrészt arról, hogyan kell ezeket a “feladatokat” jól megtanítani, megmutatni, másrészt rengeteg ötlet van benne, hogy hol kezdjük el. A “tanítás” lényege, hogy először mindig megutatjuk nekik, hogyan kell megcsinálni az aktuális feladatot. Fontos, hogy jól lássák, azaz ha a jobb kezünkkel kanalazunk, akkor ne a jobb oldalunkon üljenek, hanem a balon. Lassan és precízen mutassuk be a faladatot, utána pedig hagyjuk, hogy ő maga kipróbálja. Ilyenkor próbáljuk meg valóban hagyni, hogy megpróbálja, adjunk neki teret és időt. Ha pedig nem érdekli az adott feladat, akkor ne erőltessük!
Néhány nagyon egyszerű dolog, amit már át is ültettünk a gyakorlatba:
Kézmosás – Nagyszerű kezdés, hiszen napjában többször kerül rá sor, emiatt gyakorlásra is rengeteg lehetőseg adódik, illetve, ha megy önállóan az nagy szabadságot adhat a gyerekeknek is. Az igazán Montessori az a megoldás lenne, ha lenne egy kis állvány azon egy kicsi lavor vagy tál, mellette egy vizes kancsó, szappan és kéztörlő. Így már a bölcsis korú gyermek is odaállhatna a tál elé, önthetne bele vizet, használná a szappant, majd kezet törölne. Jó lenne, de nem ez van nálunk. Helyette van egy fellépő a mosdó előtt. És azt gondolom ez is ugyanolyan jó. Tehát nálunk ez úgy néz ki, hogy Samu egyedül feláll a fellépőre, megengedi a vizet, tartja a kezét a folyékony szappanért, amit én nyomok meg, bedugjuk a dugót és áztatja a kezét a vízben kicsit, majd dugó ki, kis vízzel öblítés. Ami nem megy, az igazából pont a kézmosás, a két kéz összedörzsölése, de majd idővel. Azt gondolom, kezdetnek ez is szuper. Jó látni, hogy Samu már sokszor mutatja, hogy menjünk kezet mosni és szalad előre.
Fogmosás – Szintén fontos higéniai feladat. Az alapszabályt követve itt is mutassuk meg először, hogy mit várunk el, és biztosítsunk a gyereknek megfelelő méretű eszközöket. Jó lenne, ha a tükör is gyerekbarát magasságban lenne és láthatná magát fogmosás közben. Az én tapasztalatom, hogy amilyen egyszerű a kézmosás, olyan nehéz a fogmosás. Samunak mindig van kedve, lelkesen jön, de amint már ténylegesen mosni kellene a fogát, ez a lelkesedés csökkeni látszik, szívesen teszi víz alá a fogkefét a szükségesnél többször és szívesen teszi fordítva a szájába. Ráadásul én nem használok fogmosó poharat (a kolis évek, ugye), hanem egyszerűen a csapból öblítek. Így aztán ő is azt akarja, csak éppen nem ér el addig. Lehet nekem is változtatnom kell a szokásaimon 🙂
Fésülködés – Tökéletesen be illik a sorba, ehhez nem is írnék többet. A tükör és a megfelelő méretű fésű itt is fontos, illetve hogy mindennek legyen egy fix helye.
Cipőfelvétel – Erről inkább csak elméletben írok még. A technikája az lenne, hogy sarokkal a gyermek felé néz a cipő, beledugja a lábát és a valószinűleg tépőzáras cipőt betépőzárazza. Samunak még nem megy a cipőbe bújás, ezért abban segítek neki, de utána már övé a tépőzáras része (levételnél is). Ezt nagyon szereti és általában már várja is, hogy átvegye tőlem a feladatot.
Seprés – Ez pont nincs benne a könyvben, pedig szerintem kisgyerekeknél ez is napi többszöri feladat lehet. Samu egyenlőre elég morzsálva eszik, így majdnem minden étkezés után van mit söprögetni. Először a lapát tartást javasoltam neki, amit örömmel meg is próbált, aztán később beszereztem egy kis partvist, amit minden játékboltban lehet kapni. Samu nagyon örült neki és azóta is lelkesen söpröget velem együtt, de nélkülem is. És meg kell mondanom, hogy az öröm nemcsak a seperésnek szólt, hanem annak is, hogy a seprű neki való méretű!
Közös kávézás – Mivel sokat vagyunk a konyhában és Samu lelkesen rámol a fiókokból, a megkaparintott műanyag tálakkal pedig szívesen játszik, vettem neki egy gyerekeknek való műanyag konyhai készletet (pár tányér, edény és bögre). Azt hiszem, ennek köszönhetjük az első igazi szerepjátékot. Leültünk, hívtunk vendégeket (Kutyust és Tigrist) és főztünk majd megebédeltünk. Azóta rengetegszer újra játszottuk Samu kérésére, és most már ő itatja meg a vendégeket! Aztán kitaláltunk egy újabb játékot. Nekem sokat jelent a napi egy kávé, nemcsak az energia miatt, sokkal inkább a szertartás, a hangulat miatt. Leülni mellé, elkanalazni… na, én szeretem. De többször előfordult, hogy Samunak ehhez nem volt türelme, így bevontam őt is. Készítek neki tejhabot (nekünk ez a tejhez való szoktatás is, mert nem szereti a tejet, ebben a formájában viszont nagyon ízlik neki), beleteszem a játék bögrébe, és magam mellé ültetem az asztalnál. Így együtt szoktuk kanalazni, és mondhatom, hogy nagyon tréfás dolog. Samu imádja, én imádom – és a kávézás hangulata is megmarad.
Közös mosás és teregetés – A mosás úgyszintén mindennapos tevékenység, ráadásul a mosógép szerintem az egyik első olyan műszaki cikk, amit megtalálnak a gyerekek. Nekünk elöltöltős mosógépünk van és azt hiszem már fél évesen is negyed órákat töltöttünk a mosást nézve. Ez a lelkesedés szerencsére nem múlik, így továbbléptünk a nézésnél. Először az indítógomb megnyomására tanítottam meg, ami jó ötletnek tűnt, hiszen elragadtatva figyelte és később várta, hogy a gombnyomás után elindul a gép, elkezd zúgni (jön a víz) és elkezdenek forogni a ruhák. Később amikor magától indította el az üres mosógépet, ez nem tűnt már annyira jó ötletnek, de úgy tűnik ezen a korszakon már túljutottunk. Mostanában még inkább bevonom a mosásba, együtt válogatjuk szét a ruhákat – na, ez egyáltalán nem érdekli, együtt pakoljuk be a mosógépbe – ebbe benne van, de hamar elveszti a türelmét, én adagolom a mosószert, ő indítja a gépet, a végén együtt szedjük ki a ruhákat – ez tetszik neki, és végezetül ő tolja ki a szennyes kosarat a szárítóhoz – ezért odavan. Sőt, újabban már adogatni is szokta a ruhákat, csak győzzem olyan gyorsan teregetni.
Mosogatógép – a mosógéphez hasonlóan a mosogatógép is a korai kedvencek között szerepel. Itt is hasonlóan hamar megengedtem neki a gép elindítását és teljesen őszíntén én itt meg is álltam volna. Samu azonban nagyon buzgó volt és pár hete nagyon ügyesen segít a kipakolásban. Ő veszi ki az alsó szintről egyesével a tányérokat, evőeszközöket és adogatja nekem. Mielőtt valaki a szívéhez kapna, megnyugtatom, hogy az éles késeket gyorsan kiveszem előtte, a kenőkésektől meg nem eshet bántódása. Nem mondom, hogy nem aggódom a tányérok miatt, de nem akarom letörni a lelkesedését, tanulom a bizalmat és végső soron, az csak egy tányér 🙂
Azt gondolom, bármilyen tevékenység jó, amihez a gyereknek kedve van és az önállóságát növeli. Lehet ez az ajtó kinyitása, amikor már eléri a kilincset vagy hogy ő hozza a kulcsot, akármi, amiben örömét leli és megéli, hogy ő már ezt is tudja.
Folytatás következik….
Samu tanul 