Az első hét után kíváncsian vártam, hogy alakul majd a második őszi hetünk. Nem készültem sok játékkal, és próbáltam sokat kint lenni még a játszótéren. Olyan gyönyörű minden, és imádom nézni, ahogy hullanak a levelek a fáról. Szerencsémre Samu egy ízig-vérig kinti fiú, mindig nagyon boldog, ha indulunk, sőt, sokszor ő maga mutatja, hogy menjünk már!
Az első nagy témánk a termések voltak, persze ezt a szót így ki sem mondtam egész héten. 🙂 Első két nap csak egy halom gesztenyét vettem elő, amit belelöntöttem egy dobozba. Majd elővettünk egy kisebb dobozt, aztán az üres szalvétás dobozt, később még egy flakont is. Samu hosszassan pakolgatta a gesztenyéket ide-oda, egyikből be, másikból ki. Hol egyesével, hol öntötte, hol szerte-szét gurult a szobában – na, ilyenkor mindig el is pakoltuk. Nem szerettem volna, ha kontrollálatlanul repkednek a termések, vagy bármi más. Ezért azt a szabályt követtük, hogy a tálcákban, dobozokban, sőt még az asztalon is lehet játszani, de a földre nem kerülhet gesztenye. Nyilván nem a véletlen leesésekre gondolok, hanem a szándékos szétdobálásra. Ha ez előfordult, ami általában akkor következett be, amikor már megunta a játékot, közösen összeszedtünk és elpakoltunk mindent. Így sikerült nagyjából rendet tartanunk, és az én kedvem sem ment el a játéktól. 🙂
Raktunk ki gesztenye-sorokat az asztalra, próbáltuk egymás tetejére tenni őket és tornyocskát építeni. Megpróbálkoztam némi bevezetéssel a méretek világába: nagy, közepes, kicsi. De Samut ez egyenlőre nem izgatta, így nem is erőltettem.
Két nap múlva a gesztenyék mellé tobozok kerültek. A pakolás újra indult, és érdekes felism
eréseket hozott: a toboz nem fér be a flakonba. Később a csoportosításba is belevágtunk: egy nagy dobozba öntöttük az összes termést, és két kicsi dobozt vettem elő, az egyikbe tettem egy gesztenyét, a másikba egy tobozt. Arra kértem Samut, hogy tegyen még gesztenyét a gesztenyéhez, tobozt a tobozhoz. (A csoportosítás már egy nagyon egyszerű matematikai feladat.) Samu most egészen érdeklődő volt és szívesen válogatott a nagy dobozban és szortírozott a kicsikbe.
Újabb két nap elteltével diókkal bővült a készlet. Nagyon nagy diókat kaptunk Samu dédnagypapájától, igazán marokra valók voltak. És valahogy eddig bírta a zsebkendőtartó is, másfél hét után szétszakadt a sok pakolgatástól. 🙂 Így újabb doboz után néztem, amivel játszani lehet. Ettől persze csak még érdekesebbé vált az egész. A csoportosítást tovább nehezítettük, bevontuk a diót is. Már három kis doboz várta, hogy megteljen.
A másik játékunk a festés volt. Samu még nem festett, eddig viaszkrétát vagy filcet használtunk. 
Most azonban előkerültek a festékek. Meg kell mondjam, sokkal nagyobb sikerük volt, mint a rajzolásnak. Volt itthon ujjfestékünk, így azt használtuk. Az én tapasztalatom, hogy mivel ezek nagyon krémesek, nagyon szívesen festenek velük a kicsik. Először az alma nyomdát próbáltuk ki, egy félbevágott almát tuszkoltunk a festékbe és azzal próbáltunk nyomdázni vagy csak egyszerűen elkenni a festéket a papíron. Egy idő után pedig az almát festette Samu, a festékes kezétől már annyira csúszutt az alma héja, hogy megfogni se tudtuk. 🙂 Más eszközöket is kipróbáltunk. Használtunk kis hengert, ami Samunak nagy kedvence volt és megpróbálkoztunk az ecsettel is. De persze csak simán kézzel is sokat festettünk. Hol egyiket, hol másikat, felvátva, külön-külön, mindenféle kombinációt kipróbálva. Az eszközök listája bővíthető, használhatunk faleveleket, szivacsot, krumplit, kis labdákat, de akár még a kisautót is átguríthatjuk rajta, hogy lássuk milyen nyomot hagy. Samu egyik kedvence a kéz nyomat készítés volt. Azóta is sokszor mutatja nekem, ahogy nyomja a tenyerét a papírra, ezzel jelezve, hogy vegyük elő a festékeket.
Aki már ismeri vagy érdeklődik a színek iránt, a festés során bőven tanulhat is, akár színfelismerést, de akár színkeverést is.
Az előző héten elkezdett játékokat, könyvnézegetést persze folytattuk, a mondókák még minidg megunhatatlanok, a levélseprést pedig felváltotta a gesztenyeseprés. Sőt, mivel mostanában Samu még aktívabb a konyhában sütűtököt is sütöttünk együtt. És bár a sütés egyébként is egyik kedvenc tevékenysége, sajnos a fogyasztáshoz már nem volt kedve. 🙂 Legközelebb majd gesztenyével próbálkozunk!
Nem számítottam rá, hogy a gesztenye-toboz-dió ekkora élmény lesz. Ez a fajta pakolászás nagyon leköti Samut, szívesen álldogál az asztal mellett és csak válogat, betesz, kivesz, rámol. A festés sikere is meglepett, mert nem számítottam nagyobb lelkesedésre, mint amit a rajzolásnál már megszoktam. És mégis, micsoda különbség, ha a festéket kezdjük el kivenni a szekrényből. Néha alig bír magával, maga se tudja, hogyan tudná jobban siettetni a dolgokat. Ezek az ujjfestékek pedig nagyon anyabarát termékek, könnyen és gyorsan le lehet mosni őket akárhonnan!
Örülök, hogy lassítottam a tempón, egyáltalán nem unatkoztunk a héten, és az ismétlések szemmel láthatóan inkább örömet okoznak, mintsem kedvetlenséget.
Folytatás következik, addig is egy gyönyörű termés és mag gyűjtemény (forrás:termeszettar.hu)
Samu tanul 