A férjem már év eleje óta azt mondogatja, hogy mennyire várja a húsvétot. Persze nem a locsolkodás izgalma miatt, hanem, mert amint eszébe jut a jó kis húsvéti sonka, máris csorog a nyála… De miért ne lehetne az év bármely más szakában sonkát enni? Legalább néha-néha, hogy azért a Húsvét varázsa is megmaradjon. Ezen logika mentén találtam ki a napokban, hogy tavaszvárás ide vagy oda, én bizony mézeskalácsot fogok sütni a kisfiammal uzsonnára. Miért is ne? Már karácsonykor is szívesen segédkezett az elkészítésben, azóta meg csak még nagyobb és ügyesebb lett. Úgyhogy elővettem a jól bevált mézeskalács receptemet – és elkezdtem variálni… Ugyanis most egy igazán egészséges süteményt szerettem volna készíteni, amit lelkiismeret furdalás nélkül adhatok a kisfiamnak, és még én is csipegethetek belőle, anélkül, hogy rögtön a futópadra kéne pattannom. A finomlisztet így zablisztre cseréltem, és a cukrot teljesen elhagytam, mézből viszont egy picivel többet tettem bele, mint szoktam. És íme, meg is született az egészséges mézeskalács receptje:
Hozzávalók:
5 dkg vaj
15 dkg méz
1 cs. sütőpor
1 tojás
1 narancs reszelt héja
25 dkg zabliszt
1 mokkáskanál fahéj
fél mokkáskanál szerecsendió
egy nagy csipet szegfűszeg
Elkészítés:
A vajat megolvasztjuk, összekeverjük a mézzel, aztán teljesen lehűtjük. Ha kihűlt, belekeverjük az egész tojást. Ezután összekeverjük a fűszereket, a narancshéjat és a sütőporral elegyített lisztet. Hozzáöntjük a mézes masszát, és tésztát gyúrunk belőle –amiben már akár az ügyes kicsi babakezek is segédkezhetnek! J Miután a csemeténk kedvére kigyurmázta magát, fóliával letakarjuk a tésztát, és éjszakára a hűtőbe tesszük.
Másnap jöhet a gyerekek kedvenc része: a szaggatás! Lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát, aztán a gyerkőc kezébe adjuk a mézeskalácsformákat, és hagyjuk, hogy utat törjön bennük a kreativitás! A sütőt 200 °C -ra előmelegítjük, és 5-10 perc alatt aranybarnára sütjük a kész formákat.
Ha azt szeretnénk, hogy mielőbb puhák legyenek a kalácsok, még melegen tegyük őket ételtartó dobozba, és zárjuk le! Ha kihűlt, tegyünk mellé egy szelet almát, így aztán garantált a puhaság!
Máté nagyon élvezte a szaggatást, és ahogy vártam, még ügyesebb volt, mint karácsonykor. Persze születtek fél fenyőfák, és háromágú csillagok, de ez nem zavart minket se az alkotásban, se a fogyasztásban. A díszítéssel nem vacakoltunk, ahhoz még azért nincs elég kézügyessége és türelme egy másfél évesnek, és nem is hiányzott az egészséges sütire a cukormáz. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk a mézeskalács sütéssel, amit azzal koronáztunk meg, hogy megnéztük a Bogyó és Babóca idevágó részét, miközben elégedetten majszoltuk az uzsonnánkat.
Már csak azt kell kitalálnom, mivel kötöm majd le a kisfiamat, amíg húsvéti sonkát főzök, mert persze Apa kijelentette, hogy ha Máté kaphat mézeskalácsot februárban, akkor bizony neki is jár a sonka… 🙂
Kuktanyu
Samu tanul 